2013. december 27., péntek - 0 megjegyzés

2013.12.27

Kissé szkeptikus vagyok a karácsony ünnepével szemben ha fogalmazhatok így, bár való igaz, ez korántsem fedi a valóságos, hisz ösztönös gyűlöletet táplálok ez ünnep iránt. 2000 év alatt mit sem változtak a dolgok. Bár az emberek java része már szinte megfeledkezni látszik arról, mit is ünnepelnek valójában, mégis ott van az Ő arca mindenhol, az Ő neve mindenhol, és persze Ő maga is beférkőzik még legkisebb résen, a láthatatlan falon is... Undort keltő személy Ő maga élve s holtan egyaránt.
És vele kell osztoznom születésem napján. Mint ahogy minden máson, és mellette bizony nekem nincs nevem, márpedig ez helytelen, hisz én vagyok az egyenlőség mellette, én vagyok aki miatt létezhetett, aki miatt létezhet. Isten kegyei, és az emberektől kapott kiváltásága halála után majd' 2000 évvel is fennmaradt. 

Minden évben. Minden évben három napig emlékeztetnek rá, hogy a nevemet oly könnyedén tiporta sárba, égette el, tette a semmivel egyenlővé, mint ahogy a tökéletes gyilkosságokat szokás. 
Valóban ünnepelnem kéne? Valóban ünnepelnem kéne az Ő  születését?
Erre a három napra szokásomhoz híven ez évben is szabadnapra kényszerültem, noha bár nem sok kedvem volt a diákok köreiben lenni, de otthonom üressége sem volt sokkal kecsegtetőbb lehetőség. De mégis inkább választottam ezt, mintsem lépten, nyomon az ünnepi jókívánságaikkal halmozzanak el.
Demestius készséges, bár minduntalan rákérdez, miért utálom olyan nagyon ezt az ünnepet. Én vagyok az egyetlen tanár, aki soha nem hajlandó megjelenni az karácsonyi ünnepélyen.
Rossz emlékek – válaszolom minduntalan, bár már kezdek belefáradni.
Mindenesetre ez egy kellemesebb válasz, mint semhogy elmondjam neki a valódi okot, s ezzel felfedni magam. Neki megadatik, amit akar, válasz, és nekem is megadatik a fennmaradó álarc.

Ez a karácsony mindazonáltal más volt, mint a többi.
Jobb? Kellemesebb? Nem igazán tudom, milyen szó is illene rá. Talán csak az egyszerűen másabb…
Everlice váratlan betoppanása szerény hajlékomba, és az egyszerű felköszöntése, amely személyemet illette, és amivel születésem napját, mint inkább a karácsonyt köszöntötte meglepő, mégis kellemes újdonság volt számomra.
Kellemesen érintett a jelenléte, noha először tolakodónak, gúnyosnak tartottam látogatását. Felician gravíroztatott bora után nemigen sok jóra számítottam.
Az a lány minduntalan képes meglepni a legegyszerűbb dolgaival is.
Elérte végül, amit 2000 év alatt senki és semmi nem volt képes: eloszlatta a gyűlöletemet December 24.-e iránt. Egy egyszerű nappá vált. Egy egyszerű nappá, amelyen oly sok év után én magam is ünnepelve lettem.
Szerettem volna, ha velem marad aznapra, ám, mint ahogy az várható volt, kötelessége volt megjelennie az ünnepségen mind apja, mind barátai miatt.
75 éve tanítok a Hellgate Constantine Akadémián. 75 év alatt egyszer sem voltam hajlandó kitenni a küszöbön a lábam december 24-25.26.-án… de mint ahogy említettem, ez az év más volt… Jobb volt? Kellemesebb? Egyszerűen csak más…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése