2013. december 30., hétfő - 0 megjegyzés

Marry Xmas, vagy mi a rosseb

Nagyon nagyon…  Nagyon gáz a karácsony. Utálom. Mi értelme? Régen szerettem, mikor még volt miért, ünnepelnem, de ma már?... Békén lehet hagyni… komolyan. Mármint hát terveztem.
Terveztem 24.-ére egy nagy wow estet, vagy filmezést, kakaózást, alvást stb stb. de hát… ugye bár ezt nem lehet. Mert miért lehetne. Evernek muszáj mindent a nyakába sózni, nem?
Na de az elején.
Nem volt meg a feelingem, meg úgy kb senkinek se. Mindenki azzal indította a reggelt, hogy haldokolt, a hangulat egyenlő volt egy kivégzésre váró emberekkel teli szobáéhoz. Bár ha belegondolok ez nem meglepő. Akik a suliban maradtak, azoknak mind meghaltak vagy kitagadták őket a szüleik, családtagjaik meg úgy mindenkijük, aki miatt ünnepelhették volna a karácsonyt.  Egyedül Manson tudott valamilyen kis mosolyt erőltetni magára, és rögtön reggel köszönteni egy boldog karácsonyt öleléssel de… láttam rajta hogy nem az igazi… neki se. Néha egyébként őt jobban sajnálom, mint magamat. Mégiscsak a vérszerinti családját vesztette el… Nekem meg végül is itt van apám, nem igaz?... ( bár ja, sokat nem érek vele se de hé! Nézzük a dolog jobbik oldalát, a laptopomba erősebb videokártyát tetetett. )
Apa dél körül megkeresett engem meg a többieket, hogy segítsünk neki. Az iskolai előadásra nem talált embereket ( fura.. nem? ) és hogy legyünk olyan aranyosak, ha már úgyis mindenhol ott vagyunk, legyünk a suli közösségi életében is aktívak, és lépjünk fel.
Aha aha aha
Nagyon elhitte…
De ja.. végül is muszáj volt. Nem akartam megint elzárást, meg más se.  Azért a beosztás adta…
én volt a krampusz. ÉS SZAR FESZÜLŐS GECIT KELLETT HORDANOM. Kényelmetlen volt és irritált. Ah… de hé, legalább volt láncom. Az tetszett, meg hát Pít is szenvedett, de neki legalább jól nézett ki a ruhája… ő miért kaphatott menő szerelést? Ez köcsögség. Diszkrimináció. Bassza meg magát aki kitalálta…
Cammie volt az angyalka. Ő is szenvedett. Akkorákat röhögtem rajta. A szárnyával mindig mindenkit pofán vágott. Ráadásul szabályosan zaklatták a srácok. Meg Manson is angyal volt ( milyen meglepő, de komolyan)
az a beleélés… erre született látszik, hogy szaloncukrot dobáljon a lassan elaludni készülő nagyközönségnek.
Eric és Szofi szívták viszont meg a legjobban. Furcsa módon nem én voltam a manó, hanem szofi. Srácok… olyan pirosító mennyiséget kentek az arcára, hogy az öreg nénik is megirigyelték volna! Meg szeplőket rajzoltak rá, meg fülek és kész! Nem bírtam, sírtam a röhögéstől. Fetrengtem a padlón, nem bírtam.  Belém is rúgott, de megérte. Teljes mértékben.
Kár, hogy nem készült kép, de komolyan
 és hát Eric. Eric volt egymagában Rudolf. Nagyon hozta a szerepét. Állt, mint egy nyomorék, és dülöngélt. Meg percenként megkérdezte mikor lesz már vége. Jó mondjuk én is kérdezgettem, meg Pít is.. Mondom, szenvedtünk. De nem csak mi.
Kellett még egy Mikulás is, és hát.. nem találtunk.
nekem viszont volt egy jelöltem. Dorian 2 napja nem volt suliban, mert „ beteg” volt. persze ez csak a publikus változat volt. Valójában apa elmondta, hogy minden évben kiveszi a 23 és 27.-e közötti időszakot szabadságnak,de hogy miért, azt meg csak én tudtam.
Szóval még a nagy fennforgás előtt elmentem hozzá, meg akkor már el vittem neki a szülinapi ajándékát. Bezony. Dorian 24.-én ünnepelte a… a szülinapját. Én voltam az egyetlen aki felköszöntötte. Ez valahol azért szomorú, nem?...
Viszont egész jól fogadta., Meglepett, de örültem neki. Igazából arra számítottam, hogy elküld melegebb éghajlatra. Kellemes csalódások.
Meg az is, hogy eljött velem a karácsonyi előadásra.
Jó mondjuk.. talán azt elfelejtettem neki mondani, hogy ő lesz a Mikulás de..de… mondani akartam, tényleg! Csak.. elfelejtettem.
És hát ott már nem fordulhatott vissza. Apa úgy örült Doriannek mint majom a fakrának. Rögtön be is öltöztettük.

Srácok én még életemben nem láttam olyan ijesztő Mikulást, mint amilyen Dorian volt. Én először rendesen megijedtem. Aztán kiröhögtem.  Az a fej amit vágott…. Az elején rettentő vicces volt. Aztán rájöttem hogy tényleg gyűlöli de… azért még vicces volt.
Énekeltünk, Pít gitározott, Dorian morgott, Szofi le baszta a cuccait egy helyre aztán eltűnt az éterben. Cammie próbált mosolyogni végig, nem jött össze neki. Eric szenvedett, látványosan, Manson meg.. Manson volt. Szerintem élvezte…

Az előadás után „buli” volt. Party hardban. Karácsonyi zenék, csengőszó, kiskarácsony satöbbi. Mindenki elment átöltözni. Dorian már ment volna haza, de nem engedtem neki.
Hahahaha. Nem azért rángattam el, hogy lelépjen idő előtt, nem? Nem azt vártam, hogy részegedjen, táncoljon, bulizzon, csak hogy engedje el magát. Szerettem volna ha valami kis életet tudnék bele lehelni. Nem tehetett arról, amiről, és bárhogy is néztem, szar volt látni, hogy „szenved” .
Fél óra győzködésembe telt, de maradt! Heronak éreztem magam.
Szóval átöltöztünk, aztán Pít összeszedte a kis csapatot, és kimentünk a törzshelyünkre.
Vittünk temérdeknyi piát, hangfalat, zenét, és kezdődhetett a valódi ünneplés.
Megint sikerült berúgnom, de.. de nagyon. Mármint még magamnál voltam de.. azért már dölt belőlem a hülyeség.
Még emlékszem arra, hogy Doriant sikerült leitatnom. Megint ki basz be előbbet játszottunk… Nem, nem nyertem, de ő se! Sikerült olyan erős alkoholokat vinnünk, ami még az ő pici szervezetének is beadta az áment. Mondjuk hamar felbaszott, mert szokása tajtrészegen mindenkire rámászni, szóval nagyjából fél óra után haza toloncoltam. Vagyis félútig, mert én még vissza akartam menni. Viktor haza vitte. Remélem otthon is maradt. Ilyen nem játszunk többé.
A maradék időből érdekes dolgok sültek ki. Sikerült bemennem a fiú wc-be pisilni, és csak onnan tudtam, hogy rossz helyen járok, hogy Píttel összefutottam. Részegen minden jelzés lány wc-t mutat, oké?

Aztán… nem tudom.. beszélgettünk… feljöttek a régi dolgok és… ja… Megcsókolt, én meg viszonoztam… Nem tudom, hiányzott és… kicsit úgy éreztem magam mint amikor még minden rendben volt. Aztán eszembe jutott, hogy nem kéne és mindent elbasztam.
Eltoltam, aztán rohantam mint a hülye, pedig… nem is tudom… nem kellett volna, de mégis.. vagyis.. fogalmam sincs. Azt hiszem megijedtem. Néha még mindig visszatér hogy talán szeretem… mármint szóval… ez bonyolult.
Az este onnantól kezdve off volt nekem. Visszamentem a szobámba, hihetetlen gyorsasággal kijózanodtam, és próbáltam elaludni. A fejem fájt, és kattogott az agyam Píten.
Még mindig fáj ez az egész. Jó, hogy barátok vagyunk, hogy legalább így nem vesztettem el de… áh.
Csak magamat baszom fel. Azzal érveltem magamnak, hogy csak részeg volt, és hát.. tényleg. Valószínű, hogy csak részeg volt..
 de és ha nem?
apácának megyek… papnak, vagy még jobb, urológusnak. Ezek közül egyiknek sincs gondja a szerelemmel, mert a közelükbe se kerülnek.

Jó tanács. Vájjátok ki a szíveteket. Jobban jártok.  


C. Everlice. M.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése